A kecskéről
A kecskének nincs olyan része, amely nem hasznosítható, ne lehetne az ember javára fordítani (húsát, bőrét, tejét, szarvát, trágyáját).
Utóbbit a földbe szántva, majd kicsit pihentetve jó termőtalaj lesz belőle.
Hazánkban húsának fogyasztása nem igazán elterjedt. Bőrére viszont van kereslet. A kecsketejet sok helyütt gyógyszerként értékelik. Terápiás értékét már az ókorban is felismerték. Sok beszámolót olvashatunk arról, hogy a kecsketej és a kecskesavó nagy gyógyhatással van a tüdő megbetegedésekre, gyomor- és bélbántalmakra. Gazdag foszforban, kalciumban, kloridban, és nyomelemekben.
A második világháború alatt és után sok gyermek életét mentette meg a kecsketej, mivel abban az időszakban sem antibiotikum, sem más gyógyszer nem állt rendelkezésre. A kecske tejében több a rövid szénláncú zsírsav, mint a tehéntejben, ezek betegek és kisgyermekek számára könnyebben emészthetők, jobban hasznosul, és nem tartalmaz koleszterint.
A tehéntejre érzékeny emberek 95 %-nál nem vált ki allergiás reakciókat a kecsketej.
Több generáció nőtt úgy fel, hogy alapvető élelmiszere volt a kecsketej. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem üríti a TBC kórokozóját, így a tej hőkezelése előtti korban a kecsketej itatás volt a betegség elkerülésének legbiztosabb módja. Egyes területeken (az általános ellenálló képesség növelő tulajdonsága miatt) gyógyszerként fogyasztották, és tisztelték a kecsketejet. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy könnyen emészthető, vitaminokban, ásványi sókban gazdag, létfontosságú aminosavakkal bőven ellátott nagy értékű tápanyagforrás, amelynek óriási jelentősége van a modern, egészséges táplálkozásban. A belőle készülő termékek, elsősorban különféle sajtok pedig a legfinomabb fogásai lehetnek még az ünnepi asztaloknak is.
Különösen ajánlott a kecsketej, vagy a belőle készített termékek fogyasztása kisgyermekeknek, betegség utáni lábadozás idején, idős korban, emésztési elégtelenség esetén, allergiásoknak, vagy ha gondosan, igényesen kívánjuk összeállítani étrendünket.
Két deciliter kecsketejben egy ember egy napi teljes aminosav-szükséglete megtalálható, az ebből készült vajak és sajtok, pedig telítetlen zsírsav tartalmukat tekintve központi helyet foglalhatnának el a „reformtáplálkozók” étrendjében.
Nem szabad említés nélkül hagyni a kecsketejsavónak jótékony hatásait sem, sőt számos kozmetikai cikk alkotórésze is.
A kecske igen válogatós és az a tulajdonsága, hogy igényli a takarmány sokszínűségét. Emiatt elfogyasztja a legkülönfélébb növényeket, lehetőséget adva arra, hogy speciális gyógy tejet állíttassunk vele elő. E célból takarmányát olyan gyógynövényekkel kell kiegészíteni, amelyek hatóanyagait nagyobb mértékben kívánjuk a tejben megjelentetni. Szívesebben veszi a hüvelyes növények fiatal gyenge leveleit, a káposzta és répaféléket és a legtöbb falevelet. Rétek, melyek szeméttel vagy valamelyes rossz szagú anyaggal vannak bemocskolva nem használhatók kecskelegelőnek, ugyanis a kecske ezeken a helyeken nem eszik.
Magyarországon a kecske húsa érdemtelenül kevés figyelmet kap pedig az állat korától függően igen változatosan és ízletesen készíthető el. Más állatokkal való összehasonlításban a kecskehús koleszterinszintje a legalacsonyabb. Mivel a kecske zsírszövetei a juhokéval ellentétben nem az izomszövetek közé épülnek be, a húsa egyáltalán nem faggyús. A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen bizonyították már a kecskehús magas tápértékét, a kevés zsírt tartalmazó hús könnyű emészthetőségét, ennél fogva feltétlen jelentőségét a diétás étkezésben.
De nem csupán az élettani hatása, hanem az íze miatt is érdemes kecskét fogyasztani. Nagyon ízletek, amikor kecskehúst sütünk együtt kecskesajttal. A húsra olvadt kecskesajt minden ínyenc számára igazi élményt jelent.
Próbáld ki receptjeinket is. (Kezdőlap, receptek menüpont)