A kecskehúsról
Nem csupán az élettani hatása miatt érdemes kecskét fogyasztani, hanem mert kecske húsa igen ízletes. Van, aki tejes korában kedveli töltve és egyben megsütve, és van, aki az idősebb húsú állatot részesíti előnyben. Az viszont tény, hogy a kecske (szemben a birkával) egyáltalán nem faggyús, mivel a kecske zsírszövetei a juhokéval ellentétben nem az izomszövetek közé épülnek be. A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen bizonyították már a kecskehús magas tápértékét, a kevés zsírt tartalmazó hús könnyű emészthetőségét, ennél fogva feltétlen jelentőségét a diétás étkezésben. A kecskehús kissé édeskés, ezért a megfelelő fűszerezésre nagyobb gondot kell fordítani.
Bontási egységek és előnyös felhasználásuk:
- Comb: egybesütve, párolva, szeletelve.
- Gerinc: karaj egybesütve, szeletelve, frissen sültnek, rántva.
- Vesepecsenye: rántva, töltve, egybesütve.
- Nyak sütve, tokánynak, pörköltnek.
- Karaj: egybesütve, szeletelve, frissensültnek, rántva.
- Szegy: sütve, töltve.
- Lábak, fej: főzve, forrázva
- Máj: sütve.
Pácolással a hús elállóbb és jobb ízűvé válik. Egyes esetekben kiváló íz javító a tejben való áztatás, a sovány húsoknak pedig szalonnával való tűzdelése.
Húsa 20-30%-ban a kolbászalapanyagban csodákat művel, egy felettébb ízletes gasztronómiai élménnyel tesz gazdagabbá.
Az íze miatt is érdemes kecskét fogyasztani, de mindig hártyázzuk le felhasználás előtt alaposan. Ha sütjük a húst, érdemes 2-3 nappal előtte bepácolni, fokhagymával és szalonnával megtűzdelni, főleg az idősebb állatok húsát. Így a kicsit édeskés hús puhább, ízesebb, porhanyósabb lesz.
Gidát általában tavasszal, idősebb kecskehúst pedig termelőtől vágáskor tudunk beszerezni.
Hűtőben tárolható, de fagyasztható is a hús.
Nézd meg receptjeinket is.